Csacska Angyal:Flor&Max&Delfina

A nagy sivatag egyetlen fűszál szerelméért eped, de ez fejét rázza, kacag és elmenekül.

Van úgy, hogy találkozunk valakivel, talán sose láttuk addig, de alighogy rápillantunk, érdekel, mielőtt egy szót is váltottunk volna.

Meddig tart a szerelem? Csak pillanatokat ad nekünk, miközben mi örökkévalóságot követelünk tőle.

Nem érdekel, mi lesz, mi volt,
lelkünk egy pillanat,
égünk s minden tüzet kiolt
már-már egyetlen mozdulat.

Megszoktuk azt, hogy egymást szeretjük, és megszoktuk azt, hogy idő időben múlik, anélkül, hogy valaki szerelmünk ellen tiltakoznék.

A szerelemnek csodás az íze, de ne feledd: ahhoz, hogy kaphass, adnod is kell, és emlékezz arra is, hogy csak az szerethet, aki ismeri és vállalja önmagát.

Az élet teljessége és megközelíthetetlen titka, feledtető rejtek a halál ellen, hajszolni az elérhetetlent, és menekülni az elérhetetlen elöl: ez a szerelem értelme és értéke.

Az első szerelemben a lelket jóval a test előtt vesszük el, később a testet ragadjuk el a lélek előtt, és néha a lélekre már egyáltalán nem is kerül sor.

Egy csók mindig erényes; egy szó, mely a csókról beszél, mindig szemérmetlen.

Többféle módon lehet szeretni. Többféle módon lehet egy másik emberben önmagad másik felét megtalálni.

A féltékenység nem annak a jele, hogy szeret a párom, hanem annak, hogy nem bízik bennem.

Közelebb, egyre közelebb kerülök hozzá, de talán soha nem érhetem el. Talán csak azért közeledünk egymás felé, hogy azután örökre elváljunk.